Számítsa ki a hálózati címet, a broadcast címet, az alhálózati maszkot és a használható hosztok számát egy IPv4-címből és CIDR-előtagból.
Az alhálózatokra bontás (subnetting) egy nagyobb IP-hálózat kisebb, jobban kezelhető alhálózatokra osztása. Egy IPv4-címből és a CIDR-előtag hosszából (pl. /24) kiszámítható az alhálózati maszk, a hálózati cím, a broadcast cím és a hálózatban használható hosztok száma. Az előtag hossza megadja, hogy a cím hány bitje tartozik a hálózati részhez; a fennmaradó bitek alkotják a hoszt részt. Például a /24 előtag 8 hosztbitet hagy, így a hálózat 256 címből áll (ebből 254 használható). A /31 és /32 előtag különleges eset, használható hoszt nélkül (pont-pont kapcsolatokhoz vagy egyetlen hoszt megadására használják). A wildcard maszk az alhálózati maszk bitenkénti inverze, és gyakran használják hozzáférés-vezérlési listákban (ACL).
Gyakori kérdések az IP alhálózatok számításáról
A CIDR-előtag megmutatja, hogy az IP-cím hány bitje tartozik a hálózati részhez. A /24 azt jelenti, hogy a 32 bites cím első 24 bitje a hálózati rész, a maradék 8 bit pedig a hoszt rész, ami 255.255.255.0 alhálózati maszknak felel meg.
Az alhálózat első címe hálózati címként, az utolsó broadcast címként van fenntartva, így egyik sem rendelhető hoszthoz. Ezért a használható hosztok száma az összes cím (2^hosztbitek száma) mínusz 2.
A /32 egyetlen hoszt címét jelöli (nincsenek hosztbitek), a /31 pedig csak 2 címet tartalmaz, amelyeket jellemzően pont-pont kapcsolatokhoz használnak, ahol mindkét cím hosztként használható. A szokásos hálózati/broadcast felosztás ezekre az előtagokra nem érvényes, ezért a hagyományos „használható hoszt” szám 0-nak számít.
A wildcard maszk az alhálózati maszk bitenkénti inverze (255.255.255.0 esetén a wildcard 0.0.0.255). Gyakran használják Cisco hozzáférés-vezérlési listákban (ACL) és OSPF-konfigurációkban annak megadására, mely címekre vonatkozzon egy szabály.